Net Friends vezérigazgatója, John Snyder beválasztása a Durham Művészeti Tanácsba jól mutatja, hogy a technológiai vezetők egyre aktívabban fektetnek helyi művészeti közösségeikbe. A története emlékeztet minket arra, hogy a legjobb közösségépítők nem egyetlen világba zárkóznak el – hanem azok, akik több világot kapcsolnak össze.
A technológia és a művészet nem ellenségek – és erről egy CEO a bizonyíték
Van egy dolog, amit az évek során megtanultam: az igazán érdekes emberek szinte mindig hordoznak magukban valamit, ami látszólag semmihez sem kapcsolódik ahhoz, amivel nap mint nap foglalkoznak. Vegyük John Snydert.
Ő a Net Friends vezérigazgatója. Három évtizede navigál a menedzselt IT-szolgáltatások világában. Viszont ha Durham művészeti közösségében említed a nevét, szinte mindenki a kerámiájáról beszél. Igen, jól olvasod: egy tech-vezető, aki szabadidejében agyagot formáz.
Miért pont ez a kettősség lényeges?
Snyder nemrég csatlakozott a Durham Művészeti Tanács vezetőségéhez. És ez azért nagyszerű, mert pont az ilyen keresztbeporzás az, ami a közösségeket igazán élővé teszi.
De térjünk vissza a kérdésre: miért kéne a technológiai vezetőknek törődniük a művészettel?
Hadd legyek őszinte. Amikor a legtöbb ember egy tech-CEO-ra gondol, valószínűleg kódok, szerverek és kiberbiztonsági protokollok jutnak eszébe. Snyder természetesen ezt is csinálja – a Net Friends több mint harminc éve szolgálja ki az észak-karolinai vállalkozásokat. De az ismerségei között van valami más is: tudja, hogy az erős közösségeknek nem elég a jó technológia. Kell a kultúra, a kreativitás, a kapcsolat.
Snyder egy nyilatkozatban mondta, hogy „a Durham Művészeti Tanács hatalmas múlttal rendelkezik a művészet ünneplésében, és a küldetése mélyen rezonál velem." Ez nem úgy hangzik, mint egy céges PR-feladat teljesítése. Ez úgy hangzik, mint őszinte lelkesedés valakitől, aki tényleg érti, mit ad a művészet a közösségnek.
Durham érti
Amit ebben a sztoriban igazán szeretek, az az, hogy mindez Durhamban történik. Ez a város csendben, de kitartóan építgeti az egyik legizgalmasabb kreatív ökoszisztémát a Délkeleten.
A Durham Művészeti Tanács évente több mint 400 ezer embert ér el művészeti oktatáson, kiállításokon, ösztöndíjakon és közösségi eseményeken keresztül. 1954 óta működnek – ez azt jelenti, hogy volt idejük megtanulni, hogyan teszik a művészetet mindenki számára elérhetővé.
És a helyi vállalkozások is észrevették ezt. A Net Friends már régóta támogatója a DAC éves CenterFest Művészeti Fesztiváljának, amely minden évben összehozza a közösséget Durham belvárosában. Ez nem egyszerűen jótékonyság – ez felismerés. Az, hogy egy virágzó művészeti élet vonzóbbá teszi az egész közösséget a tehetségek, a befektetések és a lehetőségek számára.
Az üzleti érv, hátha valaki kérdezi
Tudom, lesznek, akik megkérdezik: miért fektethet be egy techcég művészeti partnerségekbe?
Őszintén szólva, az érv viszonylag egyszerű. Azok a közösségek, ahol erős a kulturális kínálat, vonzzák és megtartják a képzett munkaerőt. Innovációt ébresztenek azáltal, hogy különböző szemléletű embereket hoznak össze. És olyan környezetet teremtenek, ahol a vállalkozások szívesen telepednek le.
Snyder ezt mintha ösztönösen megértené. 1999-ben csatlakozott a Net Friendshez, és 2009-ben társ-tulajdonos lett. Azóta a vállalatot a Triangle térség vezető menedzselt IT-szolgáltatójává építette. A növekedés során végig megőrizte elkötelezettségét a közösség iránt – többek között tagja a Nemzeti Kisvállalkozási Szövetség Vezetői Tanácsának, ahol szövetségi döntéshozókkal egyeztet a kisvállalkozásokat érintő kérdésekről.
De ami igazán szembetűnik: Snydert „lelkes fazekasként" írják le, „aki ugyanazt a hűséget és mesterségbeli tudást viszi a koronghoz". Ez mindent elárul a hozzáállásáról. Legyen szó IT-infrastruktúra menedzseléséről vagy agyagformázásról, ugyanazokat az elveket alkalmazza: aprólékos figyelem, türelem és a mesterség iránti elkötelezettség.
A tanulság
Sokat beszélünk „munka-magánélet egyensúlyról", de talán inkább a „munka-magánélet integrációjáról" kellene beszélnünk.
John Snyder nem zárja külön dobozokba az érdeklődéseit. Hagyja, hogy a technológia iránti szenvedélye táplálja az üzleti vezetését. És hagyja, hogy a kerámia szeretete formálja a kreativitás és a mesterség megértését.
Az eredmény? Egy sokrétűbb vezető. Egy elkötelezettebb közösségi partner. És egy emlékeztető: a legjobb dolgok akkor történnek, amikor abbahagyjuk a kényszerű szétválasztást „technikai" és „kreatív" törekvések között.
Szóval ha legközelebb valaki azt mondja neked, hogy a tech és a művészet két végpont, mutass rá Durhamra. Mutass rá John Snyderre. És talán ajánld fel, hogy jelentkezzen be egy kerámia kurzusra.
Ha üzleti vezető vagy, és szeretnél módot találni a közösséged támogatására, érdemes helyi művészeti szervezetekkel való együttműködésben gondolkodni. Meglepethet, mit kapsz cserébe – és nem, ahhoz nem kell fazekasnak lenned.